Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első rész- Búcsúzás

2010.12.17

Első rész- Búcsúzás

 

A búcsúzás a legrosszabb dolog az életben. Vagy nem?  Hiszen ha jobban megnézzük, minden egyes napunkban ott van a bucsuzás. A nappalok és éjszakák váltakozásában, az évszakok váltakozásában, mindenben. De ha jobban megnézzük, mindig visszatérünk a kezdetekhez. Így vagy úgy, de ott leszünk ahonnan elindultunk. De ha már az évszakoknál járunk, az ősz jelképezi legjobban a búcsúzást. A nyártól, a jó időtől. Most is ősz van. Az első nap. Szeptember elseje. Jobbára ilyenkor az iskoláskorú emberek iskolába indulnak. Logikus nem? Mégis vannak ez alól kivételek, persze nem a lógósokra gondolunk most…

- Jössz már Nora? – lépett be az ajtón egy fiatal pirospozsgás nyalka srác, és kérdőn vizslatta körbe a szobát. Aminek a közepén állt egy magasabb, hosszú barna hajú, lány. Felsóhajtott, majd szembefordult a kérdezőjével.

- Hát persze Matt – mosolygott, bár mélykék szemei egyáltalán nem jeleztek az ilyesfajta örömöt. Ez persze Mattnak is feltűnt, aki mikor kisétált a lány az ajtón, jó szorosan megölelte.

- Egyszer mindenkinek fel kell nőni, kiscsaj…

-  Tudom –sóhajtott fel akadozva – de nagyon rémisztő feladatnak tűnik…

- Együtt megcsináljuk – mosolyodott el a srác – viszont a többiek és a busz már odakint vár, készen állsz?

- Hogy meghódítsuk Európát? Kérlek… – vigyorodott el kihívóan- csak erről álmodtam! Még ha ez nem is volt teljesen igaz…

*

Magányosan pakolta a dolgait, egyetlen egy dobozba. Az elmúlt éveket, az utolsó emlékeket, amiket még nem csomagoltatott be. Ezt a pár személyes dolgot maga szerette volna eltenni. Pár képet, tollakat, és még több tervet. Terveket, amit ő maga rombolt le. Csak magának köszönheti. Elszállt a hírnévtől, efelől nincs kétsége. Megvakította a siker, és most csak és kizárólag magának köszönhet mindent. Halk kopogás jött az ajtó felé, és válsz nélkül benyitott az illető.

-         Pakolsz? – kérdezte az idegen, miután levonta a helyzetet a dobozokból.

-         Amit még nem sikerült tönkretennem…

-         Hé öccsi – mosolyodott el a srác – nem te vagy a hibás. Kár magadat hibáztatni. Nem mentek jól a dolgaink, már réges régen. Túlvállaltuk magunkat, és nem csak te voltál a bandában….

-         Igen, de a döntések nagy részét én hoztam… az Istenért is Tom, minden az én hibám, ne is próbáld szépíteni – keseredett el a srác, mire Tom elhúzta a száját és kezét öccse vállára tette.

-         Na ide figyelj Kaulitz, mert most először és utoljára mondom el. Voltunk már ennél szarabb helyzetben is, és abból is kijöttünk, nem lehet itt vége, és nem lesz itt vége. Senki nem lépett ki,senki nem mondta,hogy vége. Egész egyszerűen pihenünk egy kicsit. Már aki – vigyorodott el – tudom,hogy idegőrlő lesz ez a kis pihi, de hidd el jót fog tenni…

-         Mégis egyedül mész…

-         Igen egyedül megyek – nézett rá komolyan Tom –azt hittem megértesz…

-         Hát persze, hogy megértelek- vett visszább a dacoskodásból Bill –csak még új ez az egész.

-         Hát, bele kell szoknunk, nem igaz? – húzta el a száját Tom és szétnézett a helységben, ahol minden szava-széjjel volt – de azt hiszem jobb ha én elindulok, nemsoká indul a gépem.

-         Igen – bólintott Bill és aggódva nézett bátyjára. Alig volt olyan nap amit ne együtt töltöttek volna. Most pedig elmegy és egy teljes hónapig nem fogja látni őt. Ennél rosszabbat el se tudott volna képzelni. Főleg most. – Hát akkor- erőltetett egy mosolyt az arcára Bill és gyorsan megölelte testvérét – vigyázz magadra!

*

- Nem kell ezt csinálnod - fogta meg a lány vállát, és kérlelőn nézett rá – ne menj el!

- De tudod, hogy el kell mennem! – rázta le magáról a srác kezét és megszaporázta lépteit.

- Sophie kérlek, ne menj! Találunk más megoldást, csak kérlek…

- Nincs más megoldás Sam – szakította keményen félbe a lány, és úgy tűnt már még gyorsabban megy. – Ha most nem megyek el, akkor soha máskor nem lesz rá alkalmam! Segítenem kell a húgomon!

- A húgodon már nem tudsz segíteni! – kelt ki magából a srác – viszont rajtunk még igen! Csak… csak… - de nem tudta tovább mondani, mert egy dühödt szempár meredt rá.

- Az ilyen embereken, mint te, nem is akarok segíteni! – vetett még rá egy utolsó fájdalmas pillantást majd futásnak eredt…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

YEAH!!

(Loxa, 2010.12.25 00:42)

Egyszerűen imádom! Minél hamarabb folytatást! :D

timi0624@gmail.com

(tutus, 2010.12.20 11:41)

állati jó lett,imádom,kíváncsi vok a folytatésra :D

evi1022@freemail.hu

(Evi1022, 2010.12.19 18:41)

Szia!!! Nagyon jó rész lett!!! Imádom mint az összes többit!!
Siess a kövivel!!! Puszóóóó!!! <3<3

biuska0302@azet.sk

(MercerGirl, 2010.12.19 18:41)

én is kíváncsi vagyok, hogy mit fogol ebből kihozni..de biztos vagyok benne, hogy valami nagyon érdekeset és izgalmasat..jó lett és várom a folytatást..:D

aszta

(usercica, 2010.12.19 15:21)

végre Tomos!te jó isten >< na jó,van egy másik Tomosod,de ez már most izginek néz ki. várom a folytatááást ^^ XD

Hűű.^^

(bee95, 2010.12.19 11:39)

Hűű. Nem tudom mit fogsz ebből kihozni, de tetszik.:) Várom a következő részt!:)

paltimi2@hotmail.com

(Timmy96, 2010.12.19 11:23)

Huhh azta...
Még nemtudom h ebből mi lesz de eddig tettszik.:)
Gyorsan a kövi részt!!!:):$
PuszaŁŁ

hozzászólás:D

(Sunset20, 2010.12.18 16:46)

fuuu :D
hát csak ennyit fűznék hozzá :)
siess a következő résszel!

 

 

Chat




Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 24448
Hónap: 1040
Nap: 40