Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tizedik rész- Kérdezhetek valamit?

2010.12.03

Tizedik rész- Kérdezhetek valamit?

 

"Csak bevallott titkainkkal horgonyzunk le mélyen a másik lelkében."

Bodor Pál

 

Nagyon furcsa és új volt felébredni. Ami azt illeti talán most először életemben kipihentem ébredtem fel, és ez mindennél jobban megnyugtatott. Az már kevésbé, hogy ahogy kinyitottam a szemeimet David lépett be az ajtón kezébe egy tálca megrakva mindenféle földi jóval.

- Jó reggelt – köszönt mosolyogva, mire elmosolyodtam.

- Neked is!

- Hoztam neked reggelit – tette le elém a tálcát és elszörnyedtem a mennyiségtől.

- És még egy hadseregnek? – tudakoltam, de azért a kezembe vettem a villát és támadást intéztem a rántotta ellen. – Szóval mit szeretnél? – nyeltem le egy falatot és kérdőn néztem rá. Talán kicsit meglepődött, hogy át látok rajta, de a következő pillanatban leesett neki, hogy előttem nincs túl sok titka.

- Szóval ma dolgoznom kell… hirtelen jött, tudod mondtam, hogy egy bandát menedzselek és hát…

- Ma be kell menned – bólintottam, úgy látszik meglepte, hogy milyen könnyen veszem, és nem rendeztem patáliát. Megjegyzem, csak örülök, hogy távol leszek tőle. Továbbra sem vagyunk puszipajtások. Legalábbis részemről.

- De szereztem neked mára programot…

- Hát ez fantörpikus – húztam el a számat, de ő továbbra is mosolyogva folytatta.

- Városnézés Tommal….?

- Másra se vágytam –sóhajtottam fel fájdalmasan, mire ő is kételkedve nézett rám. Úgy tűnt már azon mereng, hogyan maradhatna itthon, úgyhogy elérkezett az ideje, hogy felöltsem leglelkesebb vigyoromat és heves örömteli kurjongatásba kezdjek…na jó talán a kurjongatás elmaradhat.

- Menj nyugodtan, el leszek Tommal – sóhajtottam fel, mire még egy pillanatig merengve rám nézett aztán elmosolyodva bólintott. Megvártam míg végre kimegy a szobából aztán a tálcát félre tolva visszadőltem a párnák közé, remélve, hogy ez az egész tényleg csak egy idióta álom…

*

- Nem is tudod mennyire hálás vagyok neked-hálálkodott David a konyhában miközben egy kávét próbált magába erőszakolni. Kevés sikerrel. Úgy tűnt nagyon ideges, bár Tom nem egészen értette miért is. Elvégre mi történhetne? Jól el lesznek majd a lánnyal… tulajdonképp ő mindenkivel jól el van, ha arról van szó.

- Már mondtam, hogy nincs mit – sóhajtott fel Tom, mire David bólintott és lenyelte az utolsó korty kávéját, majd felsóhajtott és az órájára pillantott.

- Mennem kell

- Akkor menj – nézett rá fájdalmasan Tom, mire a férfi bólintott és felkapta a papírjait, és a kocsi kulcsát és végre bezárta maga után az ajtót. Tom pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel, és elindult a nappali felé, hogy ott várjon rám. De nem igazán volt rá szüksége.

- Szia – köszöntem rá mikor leértem a lépcsőn,és elmosolyodott. Nem értettem hova ez a nagy boldogság.

- Jó reggelt – köszönt majd közelebb jött és úgy tűnt meg akart puszilni, de ijedten hátrábbléptem és kérdőn néztem rá. Nem tudtam hova tenni ezt a gesztust.

- Most mi van? Gondoltam ha már egyszer David lánya vagy, legyünk jóba, és ez csak egy üdvözlési forma…

- De mi maradjunk a sziánál, és az öt lépés távolságnál!

- Ha te mondod – húzta meg a vállát de azért továbbra is furcsán nézett rám, én pedig felsóhajtottam és más téma után néztem.

- Na és most merre?

- Ahova parancsolod…

- Ne gyere ezzel kérlek – sóhajtottam fel- nem vagyok hercegnő, mutasd meg a várost, menjünk el a kedvenc helyeidre!

Elmosolyodott az ötlettől, de azért bólintott.

*

Tom kedvenc helyei nekem is nagyon tetszettek. Bár volt, amelyik kevésbé. Jelenleg egy eldugott kis gyorséteremben ülünk.

- És, hogy érzed itt magad?

- Eddig utaztam, aludtam, és veled rohangásztam!

- Most mond, hogy nem volt jó! – nevette el magát, és én is elmosolyodtam – gondolom, nagyon mérges vagy Davidre…

- A harag nem megoldás semmire…inkább csak még jobban fog fájni – húztam meg a vállamat – mi az együttesetek neve?

- Te még nem is hallottál minket? – nézett rám meglepetten és most rajtam, volt a sors, hogy nevessek.

- Tom, most kajálok először gyorséteremben, vagy bármiféle étterembe, akkor szerinted melyik bandáról halottam már?

- Igaz – mosolyodott el –te még csak egy ártatlan kislány vagy…úgyhogy épp itt az ideje, hogy elrontsunk páran…ha Bill holnap hazatolja a seggét akkor eljössz a stúdióba és meghallgatod élőben milyenek is vagyunk.

- Bill? – vontam fel a szemöldököm és újból nagyon hülyén nézett rám, de aztán úgy tűnt megvilágosult.

- A testvérem… konkrétan az ikertestvérem…

- De jó – mosolyodtam el, mert mindig vágytam egy testvérre, bár nem biztos, hogy pont egy ikerre.

- Még mindig nagyon furcsa, hogy te nem tudsz rólunk semmit – rázta meg hitetlenkedve a fejét.

- Nem így szokott lenni, ha két ismeretlen ember találkozik?

- De minket már mindenki ismer…

- De most fair a helyzet, nem? Én se ismerlek téged és te se engem! – mosolyodtam el, mire bólintott és felsóhajtott majd az órájára nézett. Ami úgy láttam délután egy órát mutatott.

- Szeretnél még valamerre menni? Pláza?

- A pláza és te? Ha tényleg akkora sztár vagy mint mondod, szerintem egy kettőre rád rontanak!

- Na igen – sóhajtott fel fájdalmasan, és úgy tűnt mint aki nem is élvezné a hírnevet. Furcsálltam ezt, hiszen azt hittem a sztárok élvezik, amit csinálnak. Mert tényleg azt csinálják, amiben tehetségesek és amit szeretnek. Gazdagok, sikeresek, és boldogak is, szeretik, őket akkor mégis mire vágyhatnak még?

- Kérdezhetek valamit?

- Kérdezz…

- Ma reggel mikor köszönni akartam elhúzódtál, pedig egy ártatlan gesztus lett volna…

- Ez nem rád tartozik Tom! – csattantam fel egyből, és nagyon mérgesen. Ő pedig továbbra is kérdőn nézett rám. De nem érdekelt, felpattantam és amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam és nem igazán akartam megvárni Tomot. Nem ismertem a környéket, az utcákat, a tereket, az embereket és mindent. Csak rohantam és rohantam pedig magam sem tudom, hogy min kaptam fel ennyire a vizet…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Chat




Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 26554
Hónap: 833
Nap: 38