Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Huszonötödik rész- Bátorság

2010.12.03

Huszonötödik rész- Bátorság

 

"Semmit sem nyerhetünk, ha nem állunk készen arra, hogy mindent elveszítsünk."

Gordon  Dahlquist

 

Egész jól beleszokok ebbe a taxizásba még a végére, már simán el tudtam makogni a sofőrnek pár szót németül, és ez haladás volt. Útközben hatalmas gondolataim támadtak főleg a világmegváltásra, de inkább a David és a közte lévő kapcsolat elmélyítésére korlátoztam, és Tom kiismerésére… na meg arra, hogy végre valahára sikerüljön beilleszkednem ebbe az egész új helyzetbe. Persze ha nem találkozok Billel, még mindig ott csücsülnék, és azon elmélkednék, hogy jól döntöttem-e bárhogy, is döntök. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor kiszálltam a kocsiból, és halkan besétáltam az udvarra, majd be a házba. David kocsija nem állt kint, így gondoltam már nem volt otthon. Vagy a munkába menekült vissza, vagy kitudja, merre lehet most. Írtam neki egy smst, hogy itthon vagyok, de nem jött válasz. Felsóhajtottam majd felszaladtam a szobámba és kipakoltam a cuccaimat. Úgy döntöttem kitakarítok,és főzők valamit neki…amolyan engesztelés képen… már ha meg tud nekem bocsájtani.

*

Az élet nem teljes… nem koránt sem az. Hiányos, teli van szakadékokkal, kátyúkkal,meredek hegyoldalakkal. Te döntöd el, hogy átugrod-e vagy meghátrálsz, bele hajtasz,vagy kikerülöd és te döntöd el, hogy minden ellenérv ellenére, megmászod-e vagy a közelébe se mész. Ha úgy döntesz nem, a szakadékok nagyobbak lesznek, a kátyúk sokkal mélyebbek lesznek, a meredek hegyoldalak pedig egyre csak magasabbak és meredekebbek lesznek. Nem fogod tudni betölteni a hiányosságot, imitt amott foltok lesznek az életedben. Hogy miért? … Mert nem voltál elég bátor? Nem, mindenki bátor. Mindenki, aki él. Mert az élet bátorság. Mert hős vagy mikor egy újabb nap elé nézel, és tudod, ma bármi megtörténhet. Mégis kikelsz az ágyadból, és minden erőddel neki indulsz a napnak. Mi ez, ha nem bátorság? Bátor vagy mikor besétálsz a munkahelyed, az iskolád ajtaján, bátor mikor hagyod, hogy a gyereked saját maga dönthessen, és tapasztalja meg azt, amit te már átéltél. Bátor vagy, mikor elhatározod, ma igenis megcsókolod, és még bátrabb mikor látod, ott térdel előtted,csillog a szeme, kezében egy gyűrű, és te azt suttogod: Igen. Bátor dolog beülni a kocsiba, ha nem te vezetsz, mert rábízod az életed. Bátor vagy, mikor kimondod : Szeretlek, és még bátrabb mikor elmondod: várj segítek. Mikor lehunyod a szemed, tudod mit fogsz álmodni? Tudod, hogy holnap fel fogsz ébredni? Nem… mégis megteszed. Hát mi ez ha nem bátorság?  Bátor vagy, mikor elengeded a kezét, és mindegy, hogy miért. De elengeded. A saját útjára engeded.

Azt hitte ő is bátor. Hogy menni fog neki. Hogy nem szereti még annyira, hogy fájjon neki. Most mégis itt ül, és úgy érzi megfutamodott, a kátyúk, a szakadékok, és a hegyek elől. Kikerülte őket, mert itt ül, egy eldugott poros kocsmában, és abban az elhatározásban ül itt,hogy most igenis leissza magát. Mert hiszen újra egyedül van. Nem szabadott volna ennyire hozzászoknia ahhoz, hogy most már van, aki otthon várja. De megtett, és hibázott. Pedig mindig is egy magányos farkas volt. Most pedig úgy érzi, mintha egy hatalmas üresség lenne az egész lényében. Pedig nagyon jól tudta, hogy Hope nem tekinti őt apjának, hogy bármikor foghatja magát és úgy dönthet, elmegy. Ő pedig nem állíthatja meg. Miért tenné? Felnőtt nélküle, majd pont most ne boldogulna… egymagában.

*

- Egy ökör vagy Tom, igaz tudsz róla? – pillantott bátyjára Bill, mikor már hazafele tartottak Leona társaságában.

- Már mondtam, hogy sajnálom, nem én tehetek róla!

- De hát te… - fortyant fel, Bill de Leona közbe szólt.

- Bill – suttogta csendesen – már mondta, hogy sajnálja. Ne gyötörd tovább. David így is fogja még épp eleget – nézett rá, és Bill nyomban sóhajtott. Ahogy ő Tom is. Nem értette a szerelmet, de azt mondják, azt nem is lehet…még akkor se, mikor már érzed. Ez valahogy mindig is szúrta az oldalát. Az olyan dolgokat szerette, amelyeknek tudta a „működési’ elvét. Amikor válaszokat kapott a kérdéseire, és nem az volt a válasz, hogy majd megtudod, vagy az, hogy miért jó ha mindent tudsz.

Azért volt jó, mert nem akar sötétségbe élni. Mert mi van, ha soha sem tapasztalja meg élete során, hogy milyen is az a szerelem? Mert mindenre, nem juthat idő ugyebár. Elmosolyodott, és kinézett az ablakon. A táj még mindig ugyanaz. Nem változik, már évezredek óta ilyen, csak az ember változik, és az változtatja a saját kedve szerint. Felsóhajtott és ez nem kerülte el Bill figyelmét sem. Aggódva nézett rá, de ő ügyet sem vetett rá. Most nem akart magyarázkodni. Csak hallgatni. Fáradt volt, és nem értette Hope kirohanását. Miatta ment el? Vagyis ment volna el? Miatta okozott volna fájdalmat Davidnek?  Hiszen alig ismerik egymást. Semmit nem tudnak a másikról. Ha ennyire felhúzta magát, akkor inkább kerülje el őt, ne meneküljön. Ráadásképp egy másik országba.  De hát mit törődik vele? … Már miért ne törődne? Hiszen megcsókolta… és hány lányt még. Most mégse az, mint máskor. A fenébe is Tom… hűtsd le magad…. nem kell neked komoly  dolog…ezek után pedig pláne nem. És ha mégis?

Nem, nem érezz semmit iránta.

Semmit... mert az nem lehet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Chat




Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 42159
Hónap: 524
Nap: 14